Történetek

Történetek

-Aelita-

Már október vége volt.Unottan nézek ki az ablakon,és csepett sem lep meg a tény,hogy az eső zuhog,mintha valami kannából öntenék.Már nem hallom a Franciatanár folyamatos monoton beszédét.Nem is tudom mit mond.Nem figyelek.Ez a rosz idő mindentől elveszi a kedvemet.Főleg ha még X.a.n.a. is támad.Olyankor vizesen rohanunk a társasággal az elhagyatott gyárig.Nem is csodálom,hogy Odd is nemrég lebetegedett.Sóhajtok.Hallom ahogyan Odd tüsszent.Elmosolyodok.Vajon Yumi most mit csinál?Ő is figyelne az órán?Eldöntöm,hogy elég az álmodozásból.Jeremy-hez fordulok.

-Jeremy...Figyelj,mikor csöngetnek?-Felemeli a szemöldökét és értetlenül rámnéz.

-Ezt még sohasem kérdezted....Izé...nem tudom...majd most...

-Tíz perc Aelita.-Hallom a hátam mögül Ulrichot.Bólintok.Épp,hogy kezdeném átírni a számomra semmit sem jelentő szavakat és képleteket a tábláról,bejön Jim.Unottan elővesz egy füzetet,és akadozva olvassa.

-Ebben az évben is meg lesz tartva a Halloween-i bátorságpróba.Az iskolához közeli elhagyatott épületben kerül sor rá,tíz órától,október 31-én.

Mindenki izgatottan figyel.Kezd engem is érdekelni.Bátorságpróba?Halloween?Jim folytatja.

-A bátorságpróba pár szobából,és két folyosóból fog állni.körülbelül tizenöt perc kell,hogy végigjussatok ezeken.lesz felügyelő tanár is,valószínüleg én.Jó szórakozást.

Kimegy.Csöngetnek.Ebéd idő van.Leülünk az asztalhoz,mi öten.Odd megint tüsszög.Ma morcos és nincs jó kedvében,különben már beszóltunk volna neki.Ennek ellenére Ulrich nagyon vidám,jókat nevet Oddon.Yumi is csatlakozik hozzánk,mosolyog,mint mindig.Valamit beszélget Oddal és Ulrichal.Én Jeremy-hez fordulok.

-Jeremy...Mondd már...Mi az a Halloween?

-Á...Hogy a Halloween...Hát...a neve azt jelenti a boszorkák éjszakája.

-Aha...És akkor mi van?Boszorkává változunk?

-Jaj ugyan nem!!!-Neveti el magát.-Azt tartják,ilyenkor a boszorkák,kísértetek lejönnek a földre,és megölik az embereket,akiken nincs valamilyen kosztüm.Ha van azt hiszik közéjük tartoznak,nem bántanak.

-És ez igaz?

-Ugyan dehogy!Csak buta legenda.

-Igen,de legalább egy bulival több!-mosolyog Ulrich.

-AHA!És nincs suli sem!-kiált fel Odd.

-Ja.Még ha a kisöcsém is tudna kicsit halkabban örülni enek...és kevesebb édeset enni.-Sóhajtott Yumi.

-Ugyan.Ne tagadd.Ezt most azért mondod,mert te is szeretnél édeset enni,de ő nem ad a cukorkáiból.Te meg már idős vagy a kószáláshoz.Igazam van Yumi?-szól Odd piszkálódós hangnemben.yumi elneveti magát.

-Igen az lehet.De az a rengeteg gyerek...Kiráz a hideg a Halloween-től.

-Tessék?-kérdezem értetlenül.

-Hát az embereknek...vagyis a gyerekeknek van ez a szokásuk,hogy beöltöznek,és házról házra járnak,és azt mondják Trick or Treat (Tréfa vagy édesség) és az emberek ilyenkor adnak nekik valami apróságot...-folytatta Jeremy.

-Jaj.Csak a puszta gondolat,hogy Hirokival tartottam tavaly...

Sóhajt újra Yumi.Mindenki nevet.Kezdtem megérteni ezt a Halloweent.

-Szóval,ez olyan mint a karácsony?

-Aha.-Bólintott Jeremy.

-Na és...Elmegyünk arra a bátorságpróbára?-kérdeztem kíváncsian.Kicsit érdekelt vajon milyen lehet.-Az milyen?

-Hát...végigmész a kijelölt szobákon,közben pedig tanárok vagy felsősök ijeszgetnek.-válaszolja Jeremy.

-Jaj.Jim tavaly polipnak ölözött be.Nem értem mi lenne olyan félelmetes egy polipon.Ráadásul állandóan belebotlott a karjaiba.-Motyogja unottan Odd.

-Hát igen...Az idén is órákat fogsz könyörögni hogy te is ijeszgethess?-kérdezi Ulrich,mire Yumi felnevet.Odd szúrósan ránéz.

-Kikérem magamnak.Sokkal jobban ijeszgetek mint JIM!

-Szóval Jeremy...Elmegyünk?-faggatom tovább.

-Hát...szerintem butaság.Idővesztés.Mármint...vannak fontosabb dolgaink is most..például X.a.n.a.!

-De ez nem azt jelenti,hogy néha nem érezhetjük jól magunkat!-förmed rá Yumi.

-Igen,igen.Én csak azt mondom időpocsékolás.Legalább is számomra.-von vállat Jeremy.

-Ne hallgass rá Aelita!Tök jó buli lesz!-kiabál bele Odd.-ÉN fogom őket a legjobban megijeszteni!Végigmennek a próbán...és mire azt hiszik kész.BUM!-kiáltot fel.Hirtelen nagy csend lett az étkezőben.

-Della-Robbia kérem csendesebben,vagy hagyja el az étkező helyiséget-szól rá az egyik tanár.Odd  morcosan visszahuppan a helyére.Persze megint senki sem foglalkozik vele.

-Óóó mit hallok én!Bátorságpróba?HEH!Gyerekeknek való!-jelenik meg hirtelen az asztalunk mellett Sisi.

-De Sisi,tavaly még annyira féltél elmenni...-kezdi el Herb,de visító osztálytársnőnk éles hangja félbeszakítja.

-HALLGASS TE SEMMIREKELŐ!Szóval...Mint már említettem...ez a bátorságpróba aaaanyira gyerekes...Bár nem mondom,nektek az való,de Ulrich...Te már ne süllyedj le ilyen színtre drágám.Inkább gyere el az ÉN bulimra.Az iskola dísztermében,apa megengedte,az év legfegetegesebb bulija édesem.Ugye nem hagynád ki egy mihaszna kis próba miatt?-Mondja Sisi mézes-mázas hangon.Kiráz a hideg tőle.Látható Yumin a feszültség.

-Sisi,a te fergeteges bulid legfeljebb arra jó,hogy tényleg elzavarja a boszorkákat és kísérteteket.Főleg ha te is ott vagy.-mondta morcosan Ulrich.

-Ja.Még kosztüm se kell!-csatlakozott Odd.Mindannyian nevettünk.

-Téged senki sem kérdezett hülyegyerek!Ulrich szívem...

-Sisi ne hívj szívemnek,drágámnak,édesemnek meg ilyeneknek.Tényleg nagyon az agyamra mész vele.

-Oké oké,de hallgass rém Ulrich szí...izé...szivacs...azt akartam mondani szivacs hehe...na mindegy,szóval,ez valóban jó lesz,nem hagyhatod ki!!!Mindenki ott lesz,még a felsősök is!

Bár Ulrich nem mutatja,én látom,hogy érdekli ez az egész.Csak azt remélem,hogy nem megy el,vagy Yumi nem veszi túl komolyan az egészet.

-Majd még átgondolom...-mormogja Ulrich alig hallhatóan.Yumi az asztalhot vágja a poharát.Hirtelen síri csend lett.Mindenki Yumit figyeli.Szorosan behunyja a szemeit,és szorongatja a már eleve megszenvedett poharat.Sisi elégedetten elmosolyodik.

-Oké.Tíz a díszteremnél.Találkozunk Ulrich édes.-majd elballag a talpnyalóival.

-Majd még átgondolom,mi?-vicsorogja Yumi.

-Hát...csak így tudtam lerázni.-von vállat Ulrich.

-Na valóban!Azt akarod mondani,hogy emígy nem mennél el?Hiszen ez az év bulija vagy micsoda!-ugrik fel székéből Yumi.

-Na és akkor mi van?Talán zavar?mert nem hívott meg,vagy mi van?-Ugrik fel már Ulrich is.

-Teszek a kis bulijára!-mondja Yumi már talán túl hangosan.Mi hárman sóhajtottunk,és megszeppenve figyelünk.Tudtuk,hogy ez lesz belőle.

-Hát akkor meg mi a fene bajod van?Miért zavar,hogy elmegyek?

-Nem zavar Ulrich!!Ki mondta,hogy zavar?honnan veszed?Mert engem aztán egyáltalán nem zavar!!!-kapja el Yumi a táskáját,és dühösen elvágtat.Ulrich visszahuppan a székébe.Odd szúrósan tekint rá.

-Most mi van?-kérdezi Ulrich kérdően.

-Seeeemmi...Semmi sincs...csak nem tudom eldönteni,mi a fontosabb neked.Yumi,vagy egy hülye buli!-Odd felkel a székéről,és elmegy.Ulrich ránk néz.Jeremy nyugodtan eszik.

-Majd túl lesznek rajta,ne aggódj-bíztatja Jeremy.

Én csak rámosolygok és vállat vonok.

----------------------------------------------------------------------------

-Ulrich-

Eldöntöttem,hogy bocsánatot kérek Yumitól.nem bírom ha mérges rám.Ráadásul nagyon szeretném,ha együtt mehetnénk el a bátorságpróbára.Már körbejártam az egész udvart,és nem látom sehol!!!Kezdek ideges lenni.Ekkor viszont meglátom.Hirtelen öröm és izgalom fog el,de ekkor meglátom valaki olyannak a társaságában,akit nagyon nem bírok.WILLIAM!!!!

-Szóval Yumi,én arra gondoltam,hogy...érted...a bátorságpróba nem valami izgalmas dolog.Halloweenkor én leginkább kimegyek a barátaimmal egy temetőbe,és ott ijeszgetjük egymást.Mit szólsz hozzá?Eljösz velünk?Nem bánod meg!-kérlelte William.Már megint rámenős!!!Yumi zavartan válaszol...

-Hát én...Jó...-HOGY MI VAN?YUMI AZT MONDA NEKI HOGY  J Ó?!

-TÖKÉLETES!-kiált fel a fiú.Most legszívesebben odamennék és belefújtanám a...

-Látom már nem zavar,hogy elmegyek Sisi partijára igaz?-repül ki a számon öntudatlanul.Rögtön meg is bánom.William büszkén rámmosolyog és elmegy.Yumi rámnéz.

-Nem Ulrich.Nem is tudom miért zavart.A te dolgod kivel és hova mész.Hiszen mi csak...barátok vagyunk,nem?-Megdöbbenek...Kiszárad a torkom.Már megint ezzel jön.Nehezen lélegzek.Végül kinyögöm.

-De...

Mintha Yumi is egy pillanatra elszomorodna.Talán...nem ezt a választ várta?

-Szia Ulrich...találkozunk...-elviharzik mellettem.Ezt nem hiszem el.Már megint.

-Na mi van?Dobott a csaj?-verdesi a vállamat Odd,miközben csokit majszol.

-Ne untass Odd.

-Csak kérdeztem...-vigyorog.

-Én meg csak válaszolok!-kezdek ideges lenni.

-Oké,oké nyugi,na.Beszéljünk valami szépről..mondjuk...Tudod már minek öltözöl be?

És így besétálunk az iskolaudvarba,miközben az eső is elered.Négy másodperc múlva kezdődik az óra...Három...kettő...egy...Csöngetnek.

FOLYTATJUK.

Történetek 2.

Történetek

-Ulrich-

Amióta Yumival egy kicsit összekaptam szörnyül érzem magam....A tetejébe még Yumi is kerül engem.
Halloween ma van, Sissi már 3 napja könyörög,hogy menjek el a partijára, pedig én 1000-szer
megmondtam neki, hogy nem érdekel a béna bulija!!!
Odd megpróbált felvidítani csak sajnos hasztalan volt. Kb száz viccet próbált ki, de egysem tudott megnetvettetni...
Egy nagyon jó ötlet jutott az eszembe! Talán meg kellene kérnem Aelitát, hogy beszéljen Yumival a történtekről, hiszen legjobb
barátnők! Uff ez Yumi és közöttem való összetűzés nem keverhetem bele Aelitát, de még is......

Kilépek a szobámból azon töprengve vajon jó ötlet is ez? Megéri megpróbálni!
Elszaladok Aelita szobájáig, hátha ott van és megtudom kérni!

Kucc-kucc, kopogok az ajtón:

-Aelita, nem zavarlak?-kérdezem miközben a fogaimat halkan csikorgatom.
-Hát persze, gyere csak!-szól vissza a lány kedvesen.

Bemegyek a szobába leülök egy székre és belekezdek az én kis mesémbe....

-Hát szóval....azért jöttem, hogy....egy szivességet kérjek töled! Beszélnél Yumival a ...-nem bírom folytatni a hangom elhalul, és
lassan egy szó sem jön ki a számon....
-Természetesen! Mindent tudok, Odd beszámolt róla-mondja Aelita miközben a füzetjébe kis állatokat rajzolgat.
Megköszöntem és elhagytam a szóbát, mostmár minden tőle függ...Meglátom Oddot miközben felém rohan a folyosó tulsó
végéről:

-Urlich nagyon fontos dolgot tudtam meg!-kiabál Odd és leül a padlóra mert szörnyen kifáradt a futásba
-És mi lenne az?? XANA támad?-kérdezem
-Dehogy! Az étkezdében ma nem sültburgonya lesz hanem vegetáriánus kaja! Ez szörnyű!!!-mondja pityeregve
-Te úgy is mindent megeszel. Gyere menjük enni, kiváncsi vagyok a vegetáriánus eledelre!-kijelentem és elindulok az étkezde felé....

Mi mást tehetett Odd követett engem.

-Aelita-

Ebéd után megkerestem Yumit. Eléggé letört volt. Nem haboztam tovább beszámoltam neki:

-Yumi beszélni szeretnék veled egy kis ügyről-mondom kicsit félénken
-Hogyha Ulrich-ról akarsz beszélni nem érdekel! Miért olyan nehéz elfogadni, hogy nem csak Ő létezik ezen a világon???
-Tudnod kell, hogy ő téged nagyon szeret, és pár napja olyan lehangolt mintha....BOCSÁNATOT KÉR TŐLED!!!! ?kijelentem hangosan,
és a kisebb gyerekek az udvarban mind ránk figyelnek....
-Hát, ha tényleg így gndolja....Még meggondolom...-amint kiejtette az útolsó szavat elment, mintha rájőtt volna, hogy valaki teljes szívből
szereti és megbánta mindazt amit rá mondott.

Ezután elmentem Jeremy-hez, és neki segítettem 9.00-ig este. Pontban 90.10 bejött értünk Odd és Ulrich, közölték velünk, hogy most már
indulni kellene a bátorság próbára. Útközben elmondtam Ulrichnak mindent. A gyár előtt találkoztunk Yumival is.
Odd próbálta őket felvidítani:

-Najó Yumi, hol van Romeó?
-Hagyd abba Odd, nem vicces!-Morogta Yumi
Odd kiváncsian ránézett Ulrich-ra, de a fiú:
-Odd nem vagy érdekes, Yuminak igaza van, álj le!

Yumi egy kedves pillantást vetett Ulrichra, a fiú olyan vörös lett mint a Chili.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Belépünk a gyár hatalmas ajtaján, és meglátjuk a sok tinit, kisebb gyereket és persze a tanárokat, ahogy izgatottan várják a
Bátorság próbát. Jim a tornatanár, fel áll egy ládára és elkezdi mesélni a szabályokat:

-Nagyon ürölök, hogy mindent tanuló eljőtt erre a kis bulira! Most mindeki szembenézhet a félelmeivel, HAHAHA!!!!
Ami a szabályokat illeti: Mi, tanárok határozzuk meg a sorrendet. Mivel tavaly megtörtént, hogy a kisebb gyerekek sírva rohantak ki a tünelből,
ezért most úgy döntöttünk többen is mehetnek egyszerre! Della Robbia, Belpois, Stern, Stones és Ishiyama ti vagytok az elsők!

-Remek, most mi tapasztalhatjuk meg először, hogy milyen hülyeségeket készítettek elő nekünk!-motyogja Jeremy, elég idegesen.
-Ne félj Jeremy, eggyüt leszünk! Nincs mitől félni!-Nyugtatja meg Aelita.

Lassan besétálnak a tunelba.

-Ez lenne az egész???-kérdezi Odd-Egy-két tök és néhány gyertya, ennél többet vártam!

Felcsörren Jeremy LapTop-ja.
-XANA témád! Legyünk ovatosabbak!-Jenenti ki Jeremy.
-Semmi pánik AinStain, majd mi megvédünk téged-viccelődik Odd egy ilyen reménytelen helyzetben....
-Vigyázz Odd, egy elő tök van mögötted!!! Vigyááááááz!-Kiált fel Aelita

A tökök a levegőbe emelkedtek, Oddot pedig elkergette a többiektől az elő madárilyestő.

-Most mit csinálunk???-Pánikol be Aelita
-Nyugodj le! Először is: Ulrich te maradsz itt segíteni Oddnak. Mi pedig az idő alatt deaktiváljuk a toronyt, világos mindenkinek??-A higgadt
Jeremy döntése mindekinek tetszett.
-Találkozunk ha találkozunk-köszön el Ulrich
-Gyertek lányok, nincs vesztegetni való időnk!!!!!

Gyorsan elszaladtak a lifthez, és eljutottak a Főbázisukra:

-Lányok a szkenerekbe! Szkener-Yumi, Szkener-Aelita, Transzfer-Yumi, Transzfer-Aelita és Virtuealizáció!

-Brávó Jeremy, sikeresen megérkeztünk-Örvendeznek a lányok
-Köszönöm, de most nincs időnk örülni. Az aktivált torony pontosan tőletek északra található.
-Már látjuk is, köszi-a kedves Yumi mondta ezt
-Vigyázzatok XANA küldött néhány szörnyeteget, rákokat és kockákat.

Ezidőben Oddéknál:

-Urlich csinálj valamit, a lábaimat már nem érzem!!!-Jajgat Odd
Ahogy ezt kimondta kiért a tunelből és Jim no meg a többiek értetlenül nézték az elő madárilyesztőt.
-Semmi baj gyerekek, itt van hatalmas Jim aki megment titeket!-okoskodik a tornatanár.

Pechbe ment az ötlet a madárilyestő ledöntötte Jimet, és a Kémia tanárnő felé futott. Szerencsére ott volt Ulrich és
egy vas bottal leütötte a szörnyet. Egy kis időt nyertek.

-Gyorsan evakuálni kell a gyárat! Ez egy nagyon veszélyes madárilyestő!-Kiabál Ulrich
-Egyetértek, gyereke lassan induljatok el a kijárat felé-Jelenti ki az igazgató.

-Odd én itt maradok segíteni nekik, és te?-kérdezi a fiú
-Én is!-válaszol a legjobb barátja

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Lyoko-ban nem alakultak valami fényesen a dolgok. Yumi és Aelita sincs valami jó formában ma. A toronyt még mindig 3
rák védi. Mi sülhet ki ebből???

-Aelita bújj el én addig elintézem a rákokat-dönti el Yumi
-Rendben-mondja engedelmeskedve Aelita

Hirtelen köd keletkezett. Senki semmit nem látott. Yumit 3-szor eltalálták, ez azt jelentette neki a játék mára vége.

A köd elvonult és még több szörny védte a toronyt.

-Aelita légy nagyon óvatos, töled függ minden!-aggodalmaskodik Jeremy
-Nyugi, eszembe jutott egy fantasztikus ötlet.

Aelita az erejével képes területeketcsinálni, de úgyan úgy bír megsemmissíteni is. A szörnyek lába alól eltüntette a földet, így ők bele estek a
digitális óceánba. Szabad útat nyert Aelita a toronyig.

-A torny deaktiválva-jelenti ki a lány, boldogan.

-Szép munka, de most már elég lesz az ijesztgetős Halloween-i napból! MENJ VISSZ A MÚLTBA MOST!-jelenti ki Jeremy.

 A múltba való visszamenés mindenkinek a kis csapatból ad még egy lehetőséget....Miközben Ulrich menne ebédelni találkozik Yumival:

-Szia Ulrich, én gondolkodtam....és...Úgy döntöttem megbocsátok neked!-mondja Yumi szégyenlősen
-Yumi én.....Köszönöm!-és elpirul a fiú

Ott áltak egymás melett, itt a pillanat.....Átölelték egymást.....

A kijavított múlt a legtöbb szituban mindig CSODÁLATOSAN végződik!

Történetek 3.

XANA mint mindig most is támadt. Hőseink már Lyoko-ban voltak:
-Na jó, te kocka, MOST VÉGED VAN!-kiáltotta Odd, viszont elhibázta a lövést, ehelyet majdnem
a barátját, Ulrichot találta el.
-Lehetne ezt egy kicsit óvatosabban???-kérdezte Ulrich miközben leszúrt egy Tarantulát.
-Ne veszekedjetek! Most van okosabb dolgunk is, mint megtárgyalni kinek a hibájából
sérült meg volna Ulrich! Továbbá Aelita a toronyhoz vezető most tiszta!-Okoskodik Jeremy
-Értem, megyek-mondja egyetértően Jeremy barátnője...
A lány besétál a toronyba, sikeresen deaktivája.
-A torony deaktiválva-feleli Aelita
-Menj vissza a múltba, MOST!-mondja Jeremy halkan.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
A második mai reggelen, ezen az esős keddi napon. A gyerekek ismét reggelizni mennek.
A kis pacsirták boldogan üdvözlik barátaikat, örülnek az új nap kezdetének, hiszen újra játszani
bírnak. Hagyjuk most a kicsiket!
-Hallika, mi van ebédre??-kérdezi lihegve és fáradtan Odd
- Először is reggelizünk, desszertre megeheted az ebédet-viccelődik Ulrich
-Apropó- kezdi Yumi-nem láttatok-e véletlenül Jeremy-t??? Mindig itt
szoktunk találkozni....
Ööö-mondja egyszerre Odd, Ulrich és Aelita
-Megyek megnézem hátha a szobájában van!-dönti el Aelita
-Oké, de siess vissza, kihül a tojásod!-aggodalmaskodik Odd a lány reggelije miatt.
-Nyugodtan edd meg az én részemet is, neked adom! Nem vagyok éhes-kiált
vissza a lány.
Aelita Jeremy szobája felé vette az utat. Kopog az ajtón, de senki nem válaszol vissza, hát
eldönti, hogy bemegy. Meglepödve figyeli, hogy senki sincs a szobában, viszont a fiú
számítógépén egy felirat található:
-Ti az enyém, én a tietek-
Aelita rögtön rájött, hogy ez egy titkos E-mail, ami jelszóvédett. Nekilátott feltörni...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------
-Szerintem Jeremyit elrabolta egy titkos szolgálat, és mivel tudják hogy mi Jeremy
barátai vagyunk minket is elrabolnak! ?meséli Odd
-Na biztos, és meglehet űrlények is voltak közöttük, HAHAHA-Nevet egyszerre Yumi és
Ulrich.
-Pillanat! Hol van Aelita?-kiált fel Yumi
-Talán Odd meséje nem is olyan butaság, nem tart el ennyi ideig leellenőrizni valamit!-
kezd hinni Ulrich Odd meséjébe.
-Gyertek nézzük meg, nem hagyhatjuk annyiba!!!!-dönti el Yumi
Kiszaladnak az étkezdéből, és szintén Jeremy szobája felé veszik az irányt. Közben olyan gyorsan
szaladnak, hogy feldöntik Sissit.
-Haló? Ez illetlenség! Ulrich, gyeeeereee vissza!-háborog a lány
Bocsi Sissi, fontosabb dolgom van!-kiált vissza Sissi szerelme
Már Jeremy szobája előtt vannak, mikor Odd felkiált:
-Rohaaam, hagyd békén a...-húzódik vissza Odd-Mi? Te...Te itt vagy? Vedd semmibe amit most mondtam!
-A midet is???-kiváncsiskódik a két barátja.
-A..a...Videójátékomat! Itt hagytam!-vélekedik a fiú
-Jeremyt elrabol-nem volt ideje Aelitának befejezni a mondatot, mert Odd közbe szólt.
-Látjátok? Én mondtam! Jeremyt elrabolta egy titkos szolgálat és...és-rökken meg Odd
-Az elmélet félig jó-javítja ki Aelita-nem egy titkos banda hanem XANA ejtette túszul. Kaptam
tőle egy levelet amiben az a felirat áll, hogy: Ti az enyém, én a tiétek . Ez nem furcsa egy kicsit?
-De igen, teljesen eggyetértek!-feleli Yumi-értelme a kis mottónak nincsen. Nincs véletlenül valami
folytatása??
-Igen van, még nem sikerült feltörnöm a jelszót, XANA gondosan megvédte.-mondja Aelita
-Még eggy dolgot nem értek!-hangoskodik Odd-hogy bírt Jeremy csak így eltűnni?
-Egyszerű! Emlékszel arra a támadásra amikor vissza hajtottuk az időt és ti hárman egy
hibás világba jutottatok, XANA másolatába?
-Igen-válaszolják egyszerre
-Most is kb ilyen esettel állunk szemben. Szerintem XANA nem követi el 2-szer
ugyanazt a hibát, ezért most Jeremy nem egy másik világban van, hanem valahol a ...
-A DIGITÁLIS ÓCEÁNBAN!-kiáltanak fel mindannyian egyszerre.
-Szerencse, hogy létrehoztuk a Skidbládnirt, igy egyszerűen megmenthetjük!-véli Ulrich
-Feltörtem a jelszót, felolvasom mit írt XANA:
-Ne is próbálkozzatok mindenféle kis mentőakcióval! Esélyetek nincsen!
Ha akarom elengedem Jeremyt, de egyenlőre szükségem van rá!
De ha még is megakarnátok menteni...-Olvasta fel Aelita
Nem haboztak sokat, a gyár felé vették az irányt. Ijedten de sok bátorsággal
eljutottak Lyoko-ba. Rögtön az 5. Dimenzióban találták magukat. A Skid készen várta őket.
Bementek a tengeralatjáróba és elindultak:
-Navigáció bekapcsol, Interface(Ejtsd:Interfejsz) bekapcsol, utolsó motorok bekapcsol. INDULUNK-
mondja Aelita határozottan, aki a Skidbladnir tengeralattjáró vezetője.
Kimentek Lyoko-ból, és a Digitális Óceán fölött lebegtek, Aelita újra elkezdte:
-Védő rendszer bekapcsol, teljes sebesség!-mondja Aelita halkan.
Egy pillanat alatt lebuktak a víz alá. A lány beütötte a koordinátákat amit az akció előtt
megszerzett. Előttük egy kis örvény keletkezett ami a kívánt helyre vitte őket. Belementek.
Amikor kijöttek belőle egy.....
-Hűha, mi lehet ez??-kérdezi Odd
-Nem is tudom egy-próbálkozik Ulrich
-Talán tudok válaszolni. XANA próbál egy olyan rendszert létrehozni, amivel az egész
Internetet meghódíthatja magának. Ezt nem képesegyedül létrehozni igy-áll meg Aelita
-Igen tudjuk, szügsége van neki Jeremy-re-fejezi be Yumi.
Már a bejáratot egy hadsereg Cápa védte.
-Szerencse , hogy beépített Jeremy erre a kis hajóra néhány lézer sugarat-örül Aelita
A lézer sugárral egy pillanat alatt eltüntette a cápákat.
Sikeresen bejutottak a bázisba. Rengeteg út vonal volt, nem tudták eldőnteni, hogy melyiket válasszák
Az eggyik irányból rákok kezdtek seregleni.
-Ezzel nem bírunk itt 100 évet időzni, majd én elbánok velük-önként vállalja a feladatot Ulrich
-Vigyázz velük, valamikor nagyon veszélyesek tudnak lenni-figyelmezteti Yumi
-Köszi a figyelmeztetést,de ha akarok én is veszélyes tudok lenni-feleli Ulrich
A többiek tovább mentek, 3 út tárult eléjük. A középsőt válsztották. Így sajos egy játékba jutottak.
Minden elsötétült majd egyszer csak egy fülsiketítő hang ütötte meg a nyugodt levegőt.
Majd elájultak, de szerencsére a zene elhalkult. Egy másik hang is elkezdett valamit magyarázni:
-Üdvözlöm önöket hölgyeim és uraim! Jőjjön a múris rész!!! HAHAHA!!!
A Skidbladnir eltűnt, mindenki különböző irányba hullott. Yumi egy kis Japán mezőre jutott.
Megkelett védenie a testvérét a gyülekező gonosz erőktől. Csak sajnos nem tudott mozogni.

Odd egy kiraktot nézett ahol rengeteg kaja volt. Nem bírta megenni, mert a bolt zárva volt.

Ulrichra is kihatott az átok, neki még több szörnyeteg kereztezte az útját. Majdnem teljesen kimerült.

Majd végül Aelita egy kis virtuális szobában ült. Maga sem tidta, hogy hol van. Egyszer csak
megszólalt egy hang.
-Mondtam nektek, hogy ne jőjjetek el ide, de hasztalan volt. Mindegy, ezzel a rendszerrel és a kisÍ
szolgám okosságával legyőzhetetlen leszek, sőt mitöbb ti is az én szolgáim lesztek! Hogy tetszik az ötlet?-
nevet hangosan a hang
-Soha nem leszünk az alatvalóid. A barátaim és én....-áll meg a lány
-A barátaitok és ti nem bírtok semmit ellenem, ez az sorsotok-kiáltja a hang.
A szobában lévő elektronikus berendezés elkezdett szikrázni. Ezek a drótok irányították a virtuális
világot amiben XANA fogva tartotta a többieket, mindenki észhez tért:
-Az öcsém segítene nekem, hiszen ezidáig már látott volna engem-motyogja Yumi
-Várjunk csak? A bolt tulajdonosát ismerem! Beengedett volna engem enni-kiáltja Odd
-XANA is elfárad valaha, ezek a szörnyek csal illuziók-feleli Ulrich
A hibás hologram eltűnt és mindeki abban a szobában landolt amiben Aelita volt.
-Ez lehetetlen, a hologram csapdából senki sem bír szabadulni-kiabál a hang
A szoba bal oldalán feltűnt a Skid, tehát neki sem esett semmi baja.
-Figyeljetek-kezdi Yumi-látjátok azt a kis kristályt? Biztosan az a rendszernek a szíve. Azt
kell egyszerre, hogy eltaláljuk az erőinkel. Viszont ha elpusztul a kő, bizonyosan Jeremy is....-
a lány nem bírta folytatni.
-Ennyit meg kell kockáztatni-feleli Ulrich
-Mindenki egyetért, háromra támadunk!-dönti el Odd
-EGY-KETTŐ-HÁROM, TÁMADÁÁS!!!-kiáltják egyszerre
A kis kristály egy pillanat alatt eltört, a hang elkezdett rájuk kiabálni:
-Mit csináltatok???? Még találkozunk.........!!!!!!!!-és egyre-egyre elhalkult
Gyorsan mindeki bement a Skidbe és sikeresen kijutottak a rendszerből, viszontí
a program kitörlődött. Vissza helyezték a tengeralatjárót a helyére, és vissza tértek
a valós világba. Kijöttek a Szkenerekből, és mindeki egy pillanatra megdermedt.
Könnyek kezdtek el folyni a kis csapat szemeiből, kinek jobban, kinek kevesebben.
Odd megfogta Aelita vállát és egy kis viccel próbálta vígasztalni:
-Aelita nézd a dolgok jó oldalát, mint mondjuk most....ööö...Ulrich mondj egy jó ötletet-zavarodik
össze Odd
Köszike, hogy próbálsz vigasztalni, de hasztalan...-feleli Aelita, megfordul és átöleli Oddot, miközben
sír.
Egyszer csak az egyik Szkener zúgni kezd, ami annyit jelent, hogy valaki jön....
-JEREMY-kiált fel mindeki egyszerre, és mindeki annyira megörült neki, hogy feldöntötték
mikor oda szaladtak hozzá, hogy átöleljék!

-----------------------------------------------------------------------------------------------
Mindenki Jeremy szobájában volt. Odd megkérdezte:
-De miért nem kelett most deaktiválnunk egy toronyt?-kérdezi Odd
-Szembekel nézni a tényekkel, XANA egyre erősebb lesz-feleli Jeremy
-Nekem már ennyi izgalom elég volt-mondja ásítva Ulrich
-Nekem is ?ért egyet Yumi
-Mi tagadás a nagyszerű Oddnak egyszer életében először elfáradt-vallja be Odd
-Nos akkor mi mentünk-mondják egyszerre
A szobában csak Aelita és Jeremy maradt. Nem tudták mit mondjanak egymásnak
Egyszer csak egész véletlenül, egyszerre mondták ugyanazt egymásnak:
-Hiányoztál-mondják egyszerre
Felmosolyogtak és megfogták egymás kezét......------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap nem volt semmilyen támadás, pontosabban még egy hétig nem volt.
XANA nagyon legyengült. A hőseink egy kicsit megpihenhettek...

Karácsonyi Történetek

-Ulrich-

Spanyol óra volt Odd és én nagyon unatkoztunk láttam ,hogy Jeremie irja azt amit a tanár mond és ,hogy Aelita bár szeret tanulni de ennek ellenére elaludt egy pillantást vetettem az ablakra és láttam , hogy a hónak se híre se hamva unottan vissza néztem a füzetemre és… -Ulrich Stren figyel? –Kérdi a tanár –Si senyor –Feleltem alig vártam már ,hogy kicsöngessenek mert már nagyon untam , hogy csak engem vesz észre a tanár ha bármit is csinálok Odd rám nézett majd vissza a kicsit groteszt kivi rajzra amit egy gyors mozdulattal össze gyűrt majd szerencsésen Sisi fejére ejtett aki mérgesen rúgott bele Odd székébe. –Sisi ne rúgdoss véletlen volt!. Nekem mindegy hogy véletlen volt e vagy sem de megdobtál! Khm gyerekek mi lehet fontosabb a spanyol óránál? –Mikor a tanár megszólalt mindenki oda fókuszált , hogy ebböl mi fog kisülni de szerencsére gyorsan kicsengettek a tanár feladta a házit majd ki engedett minket had menjünk utunkra lassan sétáltunk lefele a lépcsőn a lépcső alján Yumi-ült és várt ránk valami levelél volt a kezében bontatlanul mikor le értünk azonnal felpattant. –Na végre azt hittem el sem engednek titeket mi történt? Hát fogalmazzunk úgy hogy Odd – nak és Sisinek eltérő volt a véleménye ezért a tanár kissé elhúzta az órát –Feleltem majd Duúban kuncogott a 2-lány végül megklrdezte Yumi , hogy nincs e kedvünk végre ebédelni ha már így lejöttünk egyetértően bólintottunk majd indultunk az ebédlő felé hodeg volt de egy kicsit sem akart esni a hó –Ajj egy szem hó sem estt idén. De igen egy kicsit igen –Mosolyodott el Yumi majd Odd egy furcsa tekintettel hozá tette , hogy na jó igen a társaság ma nagyon boldog volt hiszen a karácsony első hetében voltunk és mér csak 3 –hét és karácsony. Le ültünk enni majd Aelita hozzá tette , hogy nagyon jó , hogy ünnepi ebéd van mert sokkal finomabb mindtha nem ünnepi ebéd lenne. Egyet értően bólintottam –Amúgy szerintem a díszítések is jók amiket felraktak a tanárok. Milyen díszítések én még egyet sem káttam hol láttál ilyet Ulrich? Hát a folyosón. –Yumi felhúzta a szemöldökét majd hozzá tette , hogy majd megnézi. –Tényleg és ne feletkezzünk meg arról , hogy ebéd után valamit be akar jelenteni az igazgató! –Aelitának teljesen igaza volt a baj csak az volt , hogy nem volt olyan könyű oda bemenni mert amint elindultunk oda Sisi az utunkat állta. –Hát ti meg hova mentek dinkák? Mi közöd van hozzá? Jaj Ulrich drága miért vagy ezekel a szánalmas öm emberekkel? Mert neki legalább van esze veled ellentétben. –Tette hozzá Yumi már türelmetlenül de látszott , hogy Sisi valamit akar bár minket egyáltalán nem érdekelt de muszály volt meghalgatnunk. –Szóval Ulrich egy eljönnél a karácsonyi bulimra ne lógj ezzekel a nyomikkal. Az egyetlen  nyomi itt te vagy és nem semiképpen nem megyek el a hülye bulidra. – Odd megbökte a vállamat majd oda súgta, hogy jól döntöttem majd rámkacsintott gyorsan át törve Sisi barikádján bementünk a nagy terembe Yumi –mellém ült örültem neki de ez hamarosan eloszlott mikor William pofátlanul mellé ült. –Szia Yumi. –Yumi fittyet sem hányva rá még mindig Aelitával beszélgetett majd William egy Jéghideg pillantást vetett rám. Szemöldökömet felhúzva Odd – ra néztem aki felhúzta a vállát és ezt mondta. –Hagyad azt sem tudja , hogy Yumi már régen hozzá szólt volna ha érdekelné. –Odd – ra mosolyogtam majd elsötétült minden a teremben csak a színpad volt megvilágítva minden tekintet oda szegeződött. Az igazgató lépett az iskola elé egy hosszú szöveggel a kezében majd hozzá fogott mondandójához. Sok marhaság és egyáltalán hihetetlen dolog volt benne majd pár óra mulva mikor mér azt hittem , hogy ez csak idő pocsékolás végre valami jó is elkhagyta az igazgató száját. –Karácsonyi Bált rendezünk a diákok számára! – Végre egy bál örültem hiszen már tudtam is kit szeretnék meghívni Yumi- ra néztem aki mosolyogva nézett rám malyd visszanézett a színpadra. Mikor befejezte a beszédet az igazgató csak úgy kitódultunk a teremből és rögtön ezt hallottam Aelitától. –Igen! egy bál anyira izgulok vajon jó lesz mit vegyek szerintetek fel rá Jeremie eljönnél velem hideg lesz hol fogják tartani hány órakor lesz? Nem tudom fogalmam sincs persze és valószínűleg a bálteremben és szerintem este 7- kor kezdődik. Én szerintem felhívom Samantát hogy jöjjön el velem a bálba. Én még gondolkodom rajta , hogy kivel menjek. –Erre felkaptam a fejemet és ránéztem Yumi-ra de nem tudtam , hogy most kérdezzem meg vagy késöbb de mielött belekezdhettem volna… -Ulrich neked van párod a bálra? csak kérdezősködöm hátha. Van vagyis nincs izé persze elmegyek veled… -Yumi elmosolyodott. Én is elengetem egy mosolyt erre Aelita Odd és Jeremie kórusban mondták hogy örülnek , hogy végre megjött az eszünk mind a ketten furcsálva néztünk rájuk hiszen nem tudtuk mire gondoltak …  Vissza mentünk órára még 3- óra és vége a napnak 4-kor kiszabadultunk mindenki igyekezett , hogy elkészülhessen mikor battyogtam lefelé Odd-al együtt a lépcsőn észre vettem , hogy Yumi – Williamam beszélget egyszerre ledermedtem és csak oda tudtam figyelni legalább is addig ameddig valaki meg nem rántott. –Szia Ulrich drága látom a párod talált valaki mást nem baj úgy is van jobb lány mint ő. Ki? Hát én te butus az iskola legszebb lányával a legjobb elmenni a bálra. Nem vagyok kiváncsi az ön fényezésedre Sisi. –Majd alrébb löktem Sisi – t és lerohantam a lépcsőn mikor vissza pillantottam káttam , hogy Yumi és William is eltűnt mikor ki értem szomorúan hajtottam le a fejemet azt gondoltam , hogy úgy is van jobb dolgom mint elmenni a bálra. Este 19:00 – kor ott feküdtem az ágyaban és néztem a plafont Odd-ra fityet sem hánytam anyit mondtm neki , higy majd jövök késöbb és induljon el nélkülem…

Folytatjuk

Karácsonyi Történetek 2.

-Yumi-

Végre oda értem a bál elé de Ulrich sehol sem volt pedig  19:00 – kor volt a találkozó láttam Odd – ot és Sam – at oda mentem  és megkérdeeztem , hogy hol van Ulrich. – Azt mondta majd jön nincs még készen… -Tudtam , hogy valami más baja van már megint … Felmentem hát a szobájába ’kopp kopp’ – Szavarok? Mit keresel itt azt hittem , hogy meggondolod magadat és Williamal mész a a bálba. Tényleg? Te hülyének nézel ha neked mondom , hogy veled megyek akkor … - Megcsuklott a hangom nem hittem volna hogy Ulrich – Ilyet feltételez rólam alim bírtam vissza tartani a könyeim. – Én én nem hittem volna , hogy enyira najív vagy Ulrich azt hittem ennél egyértelműbb – Rám nézet szomorú arcal de szóhoz sem hagytam jutni hiszen fojtattam a mondandómat. –Azt hittem hogy egyértelmű lesz amit mondok hiszen soha nem szoktam neked hazudni Willia – mat vissza utasítottam mert megmondtam neki , hogy veled megyek de ez neked semmi sem jelet úgy látom! –Bacsptam az ajtót majd könnyes szemekkel haza indultam egyáltalán nem gondoltam volna , hogy a karácsony első hete ilyen rosszul sül el szombaton elkerültem Ulrich-ot vasárnap meg nincs tanítás Hétfő reggel még mindig nagyon szomorú voltam nem bírtam kiverni a fajemből azt amit mondtam neki és amit ő mondott nekem mikor beértem az iskolába ebédig nem láttam a csapatot majd mikor az ebédlőben megláttam őket le ültem Aelita mellé aki rám mosolygot. –Na végra látlak szombaton hol voltál? Sehol… -Keletlenül beleszürcsöltem a kakaómba mindtha máshová figyelnék néztem ki az ablakon Ulrich velem szemben ült mikor néha oda néztem láttam , hogy egyáltalán nincs jó színben szomorúan oda néztem és nem is akartam felteni a kérdést de mégis feltettem. – Minden rendben van Ulrich? – Nem válaszolt mindtha nem is hallotta volna amit mondtam neki. –Tudom , hogy miattam vagy ilyen rossz hangulatban és szeretnék bocsánatot… Ne te ne kérj tőlem bocsánatot n tartozom bocsánattal én voltam hülye. –Nagy szemekkel néztem majd rá néztem a többi asztalnál ülőkre mindenki minket nézett kellemetlen volt megragadtam Ulrich karját majd kiráncigáltam az ebédlőből. Elráncigáltam a sulihátsó udvarába majd ott végig halgattam Ulrich – ot. –Szóval én lérek bocsánatot hiszen én hittem , hogy te  hagysz ott és mész William- al pedig nem volt jogos az amit mondtam és egyáltalán nem érdemelted volna ,eg azt amit mondtam sajnálom. – Szóhoz sem jutottam a suli sarkában egyszerre csak felbukkant Mili és Tamija ( a suli újság szerkesztői) pont kapóra jött nekik mert éppen fogatm Ulrich kezét és pont elkezdett esni a hó lefotóztak mindek másnap meg is jelent Ulrich és Yumi tényleg igaz , hogy akik az első hoeséskor jönnek össze azok örökké együt lesznek? Mindenki  látta és olvasta a „kis” botrányunkat  még a csapat többi tagja is egész nap minket kérdezősködött remek ennél jobban el sem sülhetett volna gondoltam magamban de elkiabáltam hiszen felbukkant Sisi egy hatalmas hógolyóval a kezében és bumm az arcomba dobta kellemes élmény az a második hétre…  Bementem órára alig mertem le ülni William mellé majd suttogva kérdezte meg tőlem. –Tényleg jártok vagy csak kitaláció az egész? Miért mondanám el pont neked William? Mert talán érdekel engem. Várhatsz arra , hogy bármit is mondjak. Szóval akkor jártok úgy tudtam. Mi én mindegy hagyuk… - Egész óra úgy telt el , hogy nem lett volna egy perc mikor nem lett volna  valami baja William-nak végre vége az órának kirohantam és kibe botlok? – Um Ulrich hát te meg mit keresel itt? Búvó hejet … -Kellemetlen én is azt kerestem de már a női mosdó sem olyan biztonságos de szerencsére pont X.A.N.A támadás volt Jeremie hívott minket. Remek minden emlékeztetett arra mikor esett a h és rám dőlt egy fa eléggé gyorsan oda értünk. – Irány a szkenner srácok Odd és Aelita már várnak titeket az ötös szektorban … Szkener Yumi Szekener Ulrich Átküldés és Virtualizálás. – Remekül megérkeztünk a járművek már készen álltak irány a szektor széle oda értünk. –Végre itt vagytok azt hittük , hogy már elvesztetek. Haha nagyon vicces Odd inkább koncentrálj a feladatra mielött bármi szót is mondtahtnál . Fiúk tényleg jó lenne ha fókuszálnátok! Buh mitöl lettél ilyen. Fiúk tényleg jó lenne ha fókuszálnátok! Buh mitöl lettél ilyen Yumi? Valamitől rossz napom van rendben? – Hát igen mindenkinek komorság ült az arcán viszon Jeremie sürgetett minket  ami furcsa volt hogy nagyon hamar végeztünk sőt még annár is hamarabb.- Materalizálás! –Hát hamar készlettünk! Igen hamar. Kérhetek valamit Jeremie? Persze mi lenne az? Tudom csak erősíti X.A.N.Á – t de vissza tudnál miket ugrasztani az időben? Minek? Csak tedd meg kérlek. Vissza térés a multa most! – Jól gondoltam még nem voltunk Ulrichal lefotózva oda vittem Ulrich ot ahol senki nem látott és nem hallott minket. –Én köszönöm neked , hogy bocsánatot kértél és szeretnék valamit adni neked ami remélem jó lessz. -Oda nyújtottam egy kis ajándékot. – Boldog karácsonyt J -Majd egy puszit adtam neki mégis jól sikerült a karácsonyunk első 2 –hete. 

Hideg csókok

By: Aurora Nightray

Újabb havas nap virradt a Cadic Akadémiára. Jeremie Belpois épp édes álmait fűzte Aelita Stonesról, mikor valaki bedörömbölt az ajtaján.

-          Jeremie! Hé Jeremie! – ordibált be Odd, mire a borzas hajú, szőke zseni feltápászkodott a padlóról, ahová esett, miután ilyen szépen megijesztették.

-          Jeremie! – szólt be Ulrich is a szobába

-          Megyek már! – motyogta félálomban a számítógépes zseni.

Odakint, két barátja már melegen felöltözve várta, majd Odd a képébe vágott egy hógolyót.

-          Jó reggelt! – köszönt mosolyogva

-          Neked is! – mondta szintén édesen mosolyogva Jeremie majd megpöckölte barátja orrát, miután a havat leszedte arcáról és nagyjából már átázott pizsamájáról is – Mit szeretnétek?

-          Nem láttad Yumit? – kérdezte rögtön Ulrich, miközben Odd épp kiszökött kutyájával, Kiwivel foglalatoskodott.

-          Nem… - felelte furcsállóan Jeremie  - miért?

-          Áh, semmi… -fordította el fejét Ulrich, miközben sála alá bújva elpirult

-          Rendben! – vonta meg vállát a kis kocka – akkor én felöltözöm!

-          Oké – mondta Odd, aki időközben elfogta rakoncátlan kutyáját és vigyorogva dőlt rá még mindig vörös arcú szobatársára, akiről így lecsúszott a sál és láthatóvá vált pírben úszó, hideg arca.

Aelita és Yumi épp akkor fordultak be a fiúktól nem messze a folyosó végén. Még épp elcsípték Ulrich szerencsétlenkedését a sállal, ahogy megpróbálja újra sál alá rejteni égő vörös arcát.

A lányok együtt nevettek Jeremievel és Oddal, ahogy Ulrich, belegabalyodva a sálba véletlenül Yumira esett. A lány és a fiú is pipacsvörösek voltak, de nevetésük visszhangzott a szinte üres folyosókon. Mivel téli szünet volt, nem sokan maradtak az iskolában, de mivel a tanulók nagy része hazautazott, így Yumi Ishiyama is be tudott költözni egy kollégiumi szobába, öccsével, Hirokival.
Igaz, hogy a koli fűtőrendszere nem volt tökéletes, de a hideg, téli estéket azért túl lehetett élni. ­*
Az ebédeltetés is üzemelt, Xana pedig már hetek óta nem dugta elő ocsmány képét a virtuális tengerből.
Tehát minden rendben ment, vagyis Jeremie számításai szerint rendben. Nem volt semmi baj, vagy hiba. Vagy legalább is így hitték. Xana, mialatt az ellenfelei szórakoztak, egyre több vírust fejlesztett ki az Internet megtámadására.
Ő nem tudta mi az a karácsony, vagy a szünet. Ő csak dolgozott, William pedig, aki neki dolgozott, boldogan követte ennek a szörnyetegnek parancsait. Végül Xana egy új tervvel állt elő. Egy olyannal, amely alapzatában megrengette Jeremie minden elképzelését.

Még aznap, sötétedéskor jelzett Jeremie gépe, hogy Xana támadásba lendült.
A kis csapat azonnal rohant a gyárba, hogy kiiktassa az aktivált tornyot. Minden rendben ment. Szkennelés. Átküldés. Érkezés. Semmi különleges. Aelita és harcosai átfutottak a szektoron. Semmi különös. Majd meglátták. Williamet.
Fegyver és szörnyek nélkül érkezett, megadóan. De olyan fegyver volt nála, amiről nem tudtak. Olyasmi, ami veszélyesebb volt minden eddiginél. Akkor William ezt mondta:

-          Kaptok egy időkeretet. Vagy odaadjátok őt – mutatott Aelitéra – vagy olyan szörnyűség fog veletek történni, mint még soha.

-          Azt szeretném én látni, te mocsok! – mondta Ulrich és védelmezőn állt be barátai elé. William felnevetett, majd egy ugrással Yumi előtt termett és szájon csókolta.

-          Hé! Ne nyúlj a csajomhoz! – ordított rá Ulrich és William hátába mélyesztette mindkét kardját.

De akkor már késő volt. Igaz, a Xana teremtette William a következő támadásig eltűnt, Yumi mégis óriási veszélybe került.

De ezután majdnem minden simán ment. A torony visszaállt, Jeremie visszavitte őket a földre, de ami akkor történt, arra nem számított senki.

-          Jeremie! – ordított kétségbeesetten Ulrich, ahogy Yumi szinte élettelen testét karjaiban tartva próbálta visszatartani könnyeit. A lányon csak azért látszott, hogy élt, mert lélegzett – Jeremie!

Mind a hárman, akik épek és egészségesek voltak, vártak Jeremie válaszára, de mikor nem kapták meg a várt jelet, felmentek a lifttel és vitték magukkal Yumi alvó testét is. Fent szörnyű látvány tárult a szemük elé. Jeremie is úgy aludt, mint a bunda. Sehogy sem sikerült felébreszteni. Aelitából kitört a zokogás. Egyikük sem tudta, mit tegyenek. Így tehát inkább fogták magukat és két barátjukat visszacipelték az iskolában.

Ott sem volt mozgás. Benyitottak Jim szobájába. Ő is aludt. Sissy és bandája is elaludtak. Úgy tűnt, magukra maradtak. Végül is úgy döntöttek, hogy megtanácskozzák, mit tegyenek. Letették barátaikat egy-egy ágyra, ők maguk pedig elkezdtek beszélni.

-          És most mi tévők legyünk?

-          Szerintem meg kéne tudni, mi bajuk van.

-          Szomnolencia. Álomkór.

-          Avagy? – néztek a fiúk Aelitára

-          Elaludtak és addig nem ébrednek fel, amíg meg nem fejtjük, hogy hogyan hozzuk őket vissza.

-          Mi lenne, ha egy klónt adnánk Xanának?

-          Nem dőlne be!

-          Akkor… mi lenne, ha valami meséből kutatnánk ki a választ?

-          Miért?

-          Eddig bejött, nem?

-          Hát…

-          Oddnak igaza van, Ulrich! Eddig minden feladvány egy történethez fűződött.

-          Aha… és mi ez?

-          Csipkerózsika? – röhögött Odd

-          Lehet…

Összenéztek. Nem tudták mit tegyenek. Ekkor azonban Ulrich felkelt és erőteljes hangon kijelentette:

-          Ti menjetek a gyárba és készítsetek klónt! Próbáljátok meg azt. Ha nem jön össze, én jövök a Csipkerózsika haditervvel!

-          Oké… -nevetett Odd

-          Rendben van! – bólintott Aelita komolyan.

Fél óra múlva Aelitáék már a gyárban dolgoztak, Ulrich pedig Yumi ágyán ült. Fogta a lány kezét, pedig tudta, hogyha ez nem jön össze, talán sohasem láthatja a lány mosolyát, vagy ahogy elpirul, vagy ahogy dühbe gurul. Végigsimított a japán leányzó finom vonású arcán és érezte, ahogy egy könny legördül az arcán.
Miért? Miért pont őt? – gondolta – Miért őt kell elveszítenem?
Sajnos magának sem tudta megválaszolni. Félt. Féltette a barátait és szerelmét. Nem merte bevallani senkinek sem, de a lány - akinek most hideg kezét tartotta sajátjaiban- volt, akit szívből szeretett.
Aelitáék már kész voltak a programmal és el is indították, mikor hirtelen üzenet érkezett Xanától.
Ez állt benne:

Ne próbáljatok átvágni!
Adjátok át a lányt, vagy búcsúzzatok el mindenki mástól
Xana.

Tudták, hogy ez így nem jó. Így tehát felhívták Ulrichot.
A fiú azonnal tudta, mi történt, így csak egy igent nyögött a telefonba, majd könnyeit kitörölve szeméből lassan Yumi fölé hajolt. A lány arca nyugodt volt. Nem mutatott semmilyen érzelmet.
A fiú nagyon lassan közelített felé. Ujjai a lány hajában játszottak, amint ajkai Yumiét érintették. Akkor valami történt. Egy hanghullám söpört végig az egész világon, majd, mint egy szempillantás múlva Yumi felébredt. Szemei meglepetést tükrözött, ahogy észrevette az őt csókoló fiút. Elpirult, de pár pillanaton belül ő is visszacsókolt.
Ekkor Ulrich lepődött meg. Sohasem gondolta volna, hogy ez a pillanat elérkezik. Ajkaik szinte összeforrtak és édes csókjukat nem is akarták megtörni, de akkor hirtelen Roki hangját hallották a hátuk mögül.

-          Tudtam én, hogy Ulrichkal jársz!

Mindhárman felnevettek.

Később Jeremie visszaállította a programokat, a karácsony pedig mindannyiuknak boldogan telt el. Ulrich és Yumi, összemelegedtek, Sissy nagy bánatára, Jeremie és Aelita forró csokoládéval forralták fel vérüket, Odd pedig Sammel együtt a dombon Snowboardozott.
Egy szóval mindenkinek boldog karácsonya volt.
De William is újraéledt.


____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Kellemes Karácsonyi ünnepeket és Boldog Új évet Kívánok!

Ezt a fictiont húgomnak, Novalinának írtam. Aurora Nightray